Elérkezett a karácsony előtti utolsó gyertyagyújtás is, vasárnap este a negyedik láng is fellobbant Szeged adventi koszorúján. Ezúttal Dr. Baradnay Gyula professzor, Szeged díszpolgára, Ribár János nyugalmazott evangélikus esperes, valamint Haág Zalán önkormányzati képviselő gyújtottak gyertyát miközben a Szegedi Nemzeti Színház alkalmi, Advent Kamarakórusa énekelt a Rektori Hivatal előtt.
“Idén én lettem Szeged város díszpolgára, amit egyértelműen önöknek köszönhetek. 170 ezer ember él ebben a városban, és a megfelelő szinteket átugorva végül úgy döntöttek, én kapjam ezt a hihetetlen nagy kitüntetést. Köszönöm önöknek” – kezdte beszédét Baradnay Gyula. A gyertyagyújtás előtt megemlékezett arról is, hogy bár a karácsonyt az elmúlt néhány évszázadban sok mindennek nevezték Magyarországon is, végül is ez Jézus születésének ünnepe.
“Persze nem baj, hogy a szeretet ünnepének is nevezik, hiszen nemcsak hazánk, az egész világ óriási szeretethiányban szenved, ezért azt kérem önöktől, hogy az ünnep óráiban, éjfélkor, amikor ismét elkezd világosodni, jön a fény, próbáljuk félretenni a civakodást, a gyűlölködést, és csak szeressük egymást” – zárta szavait Szeged díszpolgára.
A professzor után Ribár János nyugalmazott lelkész lépett mikrofonhoz, hogy karácsony közeledtével elmondja gondolatait. “Azért vagyunk itt, hogy meggyújtsuk a negyedik gyertyát, amivel elvileg egy időszak lezárult. Igazából azonban nem zárul le, hanem most kezdődik az, amiről ez az időszak szólt, hiszen latinul az adventus Domini jelentése nem más, mint az “Úr eljövetele”. Most érkezik a világosság, a szentestével pedig ez teljesedik ki” – mondta. Hozzátette: a magyar nyelv nagyon okos, amikor arról beszél, hogy szükségünk van a fényre ahhoz, hogy világosság legyen.
“Jó lenne, ha a szeretet néhány napra lehalkítaná a fülünket bántó hangokat, a vádaskodásokat, és békésen, szeretetteljesen tudnánk egymásra nézni. Ezzel kívánok önöknek is áldott, békés karácsonyt” – zárta szavait a nyugalmazott lelkész.
